Több (futás terén laikus) ismerősöm is kérdezte tőlem a facebookos megosztásaimat látva, hogy milyen volt a futás Balatonszőlősön, nem volt-e kicsit nagy falat (a kérdező még arra is vette a fáradságot, hogy megnézze a verseny facebook-oldalát és a távot), láttam-e, hogy a héten SPAR Maraton, tudom-e, milyen fontos a regenerálódás, indulok-e ennek ellenére is stb. Mindenkinek elmondtam, hogy nincs szó futásról, önkéntes voltam Balatonszőlősön, és nem indulok a SPAR Maratonon sem. Volt, aki úgy érezte, tovább kell feszegetni ezt a futós témát:

- Miért, mennyit tudsz most egyben lefutni?
- Bár nem futottam még egyben 10 km-t, de úgy gondolom, jó formában, lassú tempóban, jó helyen, jó időben, kellően koncentráltan menne a 10 km.
- Jjaaa, azt hittem ennél azért többet... mondjuk én 50 métert se tudnék, hihihi...

Szeretem az ilyen beszélgetéseket. Nem tudom, pontosan mi a cél vele. A másik: 

- Te futsz?
- Igen.
- Minek? 

Nem tudom, hogy a fenti kérdéseket Zabari János ultrafutónak, a poszt címében szereplő verseny férfi- és abszolút győztesének is felteszik-e, feltették-e néhanapján. Úgy sejtem, egy idő után nem. Nyilván el kell telnie némi időnek ahhoz, hogy az ember környezetében lecsengjen a téma. Ha elég ideje, kitartóan futsz és bizonyítottál, akkor már nem egy vagy a kanapélakók közül, akikre még ki tudják vetíteni saját gyengeségeiket, hanem jobb esetben talán tisztelni fognak, amiért mersz kilépni a komfortzónádból és tenni a testi-lelki egészségedért, rosszabb esetben pedig csodabogár leszel, akit nem értenek, és már nem is akarnak megérteni. Bárhogy is, de nem jönnek majd többé a hülye kérdéseikkel és az erőltetett beszélgetéseikkel.

Szóval, Szüreti Ultra. Már a Futókirándulások-sorozat eme második része is rendhagyó, abban az értelemben biztosan, hogy ezúttal nem futottunk, hanem a futók frissítéséről gondoskodtunk, és mint olyat, életünkben először csináltuk. A verseny Tomán Edina és a balatonfüredi BSI-futónagykövet Baranyai Máté közös ötlete és munkája nyomán kelt életre, én és Laura pedig kapva-kaptunk az alkalmon, amikor Máté önkénteseket keresett. Az útvonal gyönyörűnek, a verseny pedig családiasnak ígérkezett, és mi úgy voltunk vele, hogy jó lenne ebben résztvenni, ha futóként még nem is, segítőként mindenképpen. 52 km-ről beszélünk, ami egyelőre teljesítménytúrának is sok, nemhogy futásnak, így ez a verseny legkorábban kb. a 2017-es versenynaptárunkban kap majd helyet...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártuk a téren található rétesező nyitását legalább annyira, mint kezdő futó az aerob-tartományban töltött huzamos idők eljövetelét, de hazudni nem szabad, így én sem teszem. Ahogy kinyitott, egyből átszaladtam - két túróst és két almást tettünk magunkévá pontőrködésünk során, közben felváltva, az út szélén, a rétes mögül ki-kikandikálva figyeltük a futókat, hogy megtalálják a frissítőpontunkat. 

A Mádl Ferenc téren (a kép bal oldalán látható fehér épületben székel a Rétesház - nem érdemes kihagyni) 

Itt és így vártuk a futókat Tihanyban

A futók is érkeztek, de már jóval szellősebben, mint az első, pécselyi ponthoz: kb. 32 km-nél tartottak Tihanyba érve. Itt már elég vegyes képet mutatott a versenyzők hangulata, hozzátéve, hogy alapvetően mindenki nagyon fegyelmezettnek és koncentráltnak tűnt. A legüdébb színfolt talán Györgyi Gábor volt, aki érkezésekor rögtön kamerázni kezdett, látszott, hogy minden pillanatát megéli és élvezi a versenyének - az ő szavaival élve igazi örömfutás volt számára.

Annak ellenére, hogy szezonról már nemigen beszélhettünk, tele volt a környék turistákkal, méghozzá a harsányabbik fajtából. Ráadásul ázsiaiak voltak, akiket eddig alázatosnak gondoltam, de ugyanazzal a hangos, őslakosokra tekintet nélküli arroganciával jártak-keltek, mint a nyugat-európaiak vagy az amerikaiak, amikor azt hiszik, a gyarmaton otthon vannak, itt mindent lehet. Némelyiküket a frissítőpontról is úgy kellett elhessegetni, már nyúltak volna ezért-azért. Nem, barátom, véletlenül sem ingyenes kóstoló és véletlenül sem nektek. 

A futókat persze igyekeztünk nem túlzottan szóval tartani, de egy biciklis kísérővel azért röviden elbeszélgettünk pl. a Spartathlonról, Ultrabalatonról meg arról, hogy abba lehet-e hagyni a futást. Viszonylag hamar megállapodtunk abban, hogy nem. Aki egyszer elkezdte, előbb-utóbb visszatalál a futáshoz.

Az előzetesen prognosztizált 14:00 helyett már kb. 12:30-kor elment az utolsó futó (kegyetlen tempó), így összepakoltunk, megittuk a cappuccinónkat (köszi, Máté!) és visszakocsikáztunk Szőlősre a versenyközponthoz, ahol sorban megtapsoltuk a célbaérkezőket, és konstatáltuk, hogy a 90%-ukon kb. annyira látszik a fáradtság ezután az 1000 méter szinttel megspékelt 52 kili után, mintha két-három emeletet lépcsőn kellett volna megtenniük, egy közepesen megpakolt bevásárlószatyorral. Elképesztő sportemberek!

Sajnos nem tudtuk megvárni az eredményhirdetést, mert indulnunk kellett, este már Vácon kellett lennünk. De csupa kellemes emlékkel tértünk haza, Máté még egy-egy ajándékcsomagot is a kezünkbe nyomott, mielőtt elindultunk. Valóban nagyon családias, jó hangulatú és jól szervezett verseny volt, és nagy örömmel vettünk részt benne, mint segítők. Alig várom, hogy versenyzőként is ott lehessek, és befuthassam ezt a gyönyörű útvonalat egy ilyen nagyszerű verseny keretében! Még pár év... :)

Sportvilág Szőlős Kör - Szüreti Ultrafutó Fesztivál eredményei:

Nők: 1. Gyebnár Éva (4:43:12) 2. Baka Orsolya (4:44:52) 3. Pásztor Ágnes (4:54:24)

Férfiak: 1. Zabari János (3:36:30) 2. Belej-Fekete Bálint (4:00:29) 3. Pula Tamás (4:02:24)

Hegyek királynője: Baka Orsolya
Hegyek királya: Belej-Fekete Bálint

Rendvédelmi szervek női győztese: Gyebnár Éva
Rendvédelmi szervek férfi győztese: Kreidl Csaba
 

 ------------------