Egy viszonylag hosszabb, sérülés miatti kihagyást követően 2 (azaz kettő) darab óvatos edzés után máris úgy gondoltam, hogy ott a helyünk a párommal, Laurával, szeptember 27-én Esztergomban, a 14. Mária Valéria Hídfutáson. Azt nem gondoltam, hogy a csupán 4 km-es táv pozitív és negatív irányban is komoly meglepetéseket szül majd, de nem rohanok ennyire előre.

Üdvözlök minden futót és nemfutót, aki erre téved, és netán még bele is olvas az itt található bejegyzésekbe.

A Futókirándulások ötlete a következő, eredetileg még a Futóterápiára szánt poszt írása közben fogalmazódott meg, amikor is az villant elménkbe, hogy futóversenyes beszámolóinkat miért ne színesítenénk ezzel-azzal (mondjuk hol szálltunk meg, mit ettünk-ittunk, merre kolbászoltunk verseny előtt-után vagy épp közben). Azt éreztük, hogy ez a szemszög talán van annyira önálló, hogy saját blogot kíván.

Az alap az, hogy szeretünk futni és szeretünk versenyekre járni. Ezenkívül ugyanennyire szeretünk jönni-menni, új helyeket felfedezni, konszolidáltan kalandozni, fotózni, és úgy érezzük, egy futóverseny vagy túra nagyszerű kereteket kínál ehhez. Miért ne fedezzük fel a helyet, ahol éppen vagyunk? És közben persze önmagunkat.

Nem titkolt célunk, hogy a beszámolóinkkal ne csak az adott versenyhez, hanem az otthont adó településhez, annak szállásadóihoz, fagyizóihoz, kávézóihoz, éttermeihez, épített és természeti környezetéhez is kedvet csináljunk.

Kiránduljunk együtt!